Bak Anita

Astanga jóga | Gerincjóga

„Amikor először elkezdtem astangázni, végtelenül boldog voltam. Azt éreztem, hogy ez szimplán egy jó dolog, örömet okozott. Aztán rájöttem milyen jót tesz a testemnek: egyre erősebbé és hajlékonyabbá váltam. Egyúttal azt is felfedeztem, hogy ahogyan a testem változik, úgy a személyiségem is átalakul. Többek között megtaláltam egy belső biztonságot és szembe mertem nézni önmagammal. Majd jött az ego-trip, hogy Én és Azonnal milyen ászanákat Akarok megcsinálni. Ezzel együtt járt a düh, a kétségbeesés, na és persze a sérülések. A hullámhegyekben és hullámvölgyekben száguldozva értettem meg, hogy ami a szőnyegen történik, az történik velem a való életben is. A gyakorlásom tükröt tartott elém. Innentől kezdve a jóga egy önismereti workshoppá, pszichoterápiává vált számomra.

A jóga legnagyobb érdeme mindemellett mégis az, hogy elvezet egy úthoz. Ha felmerül benned számtalan kínzó, égető kérdés a léttel kapcsolatban, hogy ’Miért születtem? Ki vagyok én valójában? Mi dolgom a világban?, Mi az élet értelme?, Hogyan lehetek boldog?’, akkor a jóga tudományban, filozófiában biztosan találsz rájuk választ, vagy megismerkedsz olyan emberekkel, akik irányt mutatnak neked, hogy merre keress. Ebben mélységesen hiszek. Én is így kerültem Indiába, az Arunachala hegyhez, és ismerkedtem meg Ramana Maharasi tanításaival.

És hogy most miért állok rá a szőnyegre? Mert ez szimplán egy jó dolog, örömet okoz és boldoggá tesz.”